Szótlanul követem az előttem igencsak gyors tempót diktáló fiút, de már az első pár méter után megelégelem, hogy Ő csak úgy száguldozik én meg húzzak magam után két bőröndöt.
-Igazán segíthetnél!-torpanok meg, ezzel megállásra késztetve Őt is.
-Bocs.-veszi el tőlem mindkét bőröndöt és újra útnak indul.
-Kwon HaNeul vagyok.-próbálok valamiféle beszélgetést elindítani, mert elég feszélyező tud lenni a köztünk uralkodó csend. Miért nem kérdezi, hogy miért keresem Zicot vagy, hogy honnan jöttem vagy akármi? A jó pasik mindig ilyen szűkszavúak?
-Kim YuKwon.-motyogja el a nevét-Mit akarsz Zicotól?
-Hozzá küldött egy srác.
-Ki?-néz hátra a válla felett.
-A nevét nem tudom, de azt hiszem ismerem valahonnan, Ő legalább is ismer engem.
-Álmodban láttad?-teszi fel az újabb kérdést, mire elkerekedik a szemem. Ez azt jelentené, hogy nem bolondultam meg?
-Ha azt mondom igen, bolondnak nézel?-lépek mellé a zebránál és jobban szemügyre veszem az arcát. Tényleg egész helyes arca van, olyan rossz fiús.
-Nem, nem nézlek annak. Tudom, hogy ki volt, aki ide küldött.
-Tényleg? Ki?-csillannak fel a szemeim. Itt a lehetőség, hogy megtudjam mégis ki mászkál a fejemben.
-Nem mondhatom meg.-rántja meg a vállát egy huncut mosoly kíséretében. Te jó ég! Ha mosolyog még helyesebb! Rá kell vennem, hogy mosolyogjon még!
-Miért mondták, hogy halál szagom van?-mondom ki a következő kérdést, ami eszembe jut.
-Te mindig ilyen közvetlen vagy másokkal és mindig ennyit beszélsz?-emeli meg az egyik szemöldökét miközben rám néz. -Ha erre is azt gondolod, hogy helyes vagyok, akkor itt hagylak.
-Miiii?-nézek rá meglepetten. Mégis honnan tudja, hogy mikre gondolok? Ki ez az ember?
-Csak vicceltem, nyugi.-simogatja meg a fejem, mint egy kiskutyának.
-Tehát miért van halál szagom?-teszem fel újra a kérdést, hátha most kapok rá választ.
-Mert meghalt valaki, akihez közel álltál. De ez nem is halál, sokkal inkább gyász.-gondolkodik hangosan.
-É-és ezt mégis honnan tudjátok?-maradok le pár lépést. Ez az egész helyzet kezd egyre furcsább lenni és nem tetszik. Talán tényleg veszélyes ez a hely és haza kéne mennem.
-Mit tudsz Szöulról?-fordul hátra és akármennyire is lassan csoszogok utána, Ő rendes fiúhoz híven bevár.
-Semmit.-tárom szét a karjaimat.-Csak hallottam, hogy furcsa és veszélyes hely.
-Ez így is van. Megjöttünk.-áll meg egy épület előtt, amire felnézve kiráz a hideg és ha nem fogja meg a karom menten elszaladok innen, akár a cuccaim nélkül is.
-Én ide be nem teszem a lábam!-hátrálok pár lépést, megerősítve a szavaim.
-Kihalt utcák és a házak be voltak rácsozva?-néz rám kérdőn, mire csak bólogatok. Nem érdekel, hogy honnan tudja mi volt álmomban, de az, hogy a valóságban is egy hatalmas vérvörös épület legyen a kolesz, nem létezik.
-Itt valami félreértés van. Azt hiszem én most...
-Lehet, hogy ijesztőnek tűnik, de itt biztonságban vagy.-kap fel a földről és dob a vállára, akár egy krumplis zsákot, majd az aulába behúzva a bőröndjeimet a lépcső felé indul.
-Tegyél le! Nem hallod? Nem akarok itt lenni! U-Kwon!-ütögetem a hátát, de Ő rendíthetetlenül halad előre és a másodikra felérve megáll az egyik ajtóban, majd nemes egyszerűséggel berúgja azt. Én csak kikerekedett szemekkel nézem a padlót, még a háta ütlegelését is abba hagyom.
-Téged keres.-rak le végre valahára, így szembefordulhatok a szoba tulajdonosával. Festett szőke haj, rikítóan kék szemek, amiktől a hideg futkos a hátamon, és végül egy kicsit sem barátságos ragadozó vigyor. Hova kerültem én?
-HaNeul, ugye?-hajol át az asztalán, mire csak bólintok egyet.-Woo JiHo vagyok, vagyis Zico. Örvendek.-nyújtja felém a kezét, amit kis vonakodás után el is fogadok.
-Nem szeretnék kellemetlenséget okozni, de megoldható, hogy ne ebben az épületben lakjak?
-Természetesen megoldható. Összesen négy kollégium van szerte a városban. Mi vagyunk a kettes számú, szóval elég jó helyet kaptál a rangsorban. Ha rám hallgatsz csak az első kollégiumba próbálkozz, de azt hiszem ott kevés esélyed lesz, legalább is Jint ismerve. A harmadikat nem ajánlom, ugyanis Hope, akármennyire kedves neve van, nem épp a legkedvesebb a környéken, a negyediket pedig Taeil vezeti. Nála ha nincs piszok sok szerencséd, már az első héten meghalsz. A választás rád van bízva!-dől hátra a székében egy elégedett vigyorral a képén, mintha előre tudná, hogy nyert ügye van. Ez részben igaz is, mert Hope tényleg nem tűnik a legjobb választásnak, meghalni meg nem akarok, így Taeil is kilőve. Marad tehát Jin és Ő.
-El akarok menni Jinhez!
-Miért?
-Mert ijesztő ez a hely!
-Majd megszokod.-rántja meg a vállát.-Nézzük csak, hol is kezdjem. Ja igen. Ülj le kérlek, nem harapok.-mutat az asztala előtt lévő fotelekre.-Először is tisztáznunk kell pár dolgot. Az első és a legfontosabb szabály, hogy én vagyok a főnök. Akármit mondok, akárhol, Te megcsinálod, érted?
-Akkor tényleg tisztázzunk valamit. Én nem vagyok senkinek se a csicskása, szóval, majd én eldöntöm, hogy mikor és mit csinálok.-mondom határozottan, mire mindketten halk kuncogásba kezdenek.
-Mond csak, meddig szeretnél élni? Ha sokáig, azt teszed, amit mondok. Nem azért, mert nekem nincs jobb dolgom annál, hogy irányítgassalak, hanem, mert kurvára rendes vagyok és épp segíteni próbálok neked, ha nem vennéd észre. Na jó, nézzük inkább a második szabályt. Egyedül nem hagyhatod el az épületet. Nem érdekel, hogy hova mész vagy hogy kivel, de valaki mindig legyen veled. Majd bemutatom a csapatot, közülük választhatsz. Harmadik: sötétedés után kísérettel sem mész ki. Csak akkor mehetsz ki sötétben, ha együtt megyünk valahova, mármint az egész csapat. Negyedik: körzetekre van bontva a város, méghozzá négyre. Ezért van négy kollégium és négy vezető is. A saját körzetünkben szabadon mászkálhatsz, de másokéban nem, kivéve, ha van jelzésed. Jut eszembe, akarsz tetkót?
-Hát gondolkodtam már rajta, de még nem döntöttem el, hogy mit és hova.
-Király.-áll fel a székből, majd megkerülve az asztalt az ajtóhoz sétál.-Hölgyeké az elsőbbség.
-Hova megyünk?-kérdezem félve, ugyanis nem vagyok benne biztos, hogy tudni szeretném a választ.
-Lexyhez.-adják meg egyszerre a tömör választ, majd egészen az alagsorig vezetnek. Na jó. Ez már nem vicces. Valaki jöjjön és mondja, hogy ez csak valami hülye valóság show, mert egyre inkább félek ezektől az emberektől.
-Sziasztok.-mosolyog ránk egy vörös hajú, a húszas évei elején járó lány, felnézve a rajzaiból.
-Lexy, drágám, ráérsz?
-Neked mindig. Mi kéne?-emeli rám a tekintetét.-Megcsinálom.-vágja rá, meg sem várva Zico kérését.
-HaNeul ülj le szépen oda.-mutat egy székre Zico, én pedig engedelmesen leülök rá. Talán jobban járok, ha szót fogadok neki.
-Remélem megérted, hogy ezt muszáj megcsinálnunk. Így majd mindenhol kedvedre mászkálhatsz, és nincs az, hogy jelzés nélküli vagy és már öt méter után kinyírnak.-kezd magyarázkodni Zico helyett U-Kwon, mire csak megszeppenve bólogatok párat.
-Akkor kezdjünk is bele. Ja, engem Alexisnek hívnak, de szólíts Lexynek.-húz elém egy gurulós széket a lány, majd leülve rá, a csuklómat az egyik kezébe fogja, míg a másik kezében egy tetoválógépet tart. Na nem! Ez nem igaz! Alig vagyok itt fél órája, de már tetoválni akarnak? Hova kerültem én? Valami szektába?
-Csak nyugodj meg. Megkapod a körzet jelét meg a neved és már készen is vagy.-ül mellém U-Kwon. Ez a srác egyre szimpatikusabb nekem. Sokkal jobban, mint Zico.
-Ha kész van mutasd meg neki a szobáját.-indul a lépcső felé a szőke, miközben kiadja az utasításokat U-Kwonnak.-Neul te meg ha kipakoltál keress meg, elmagyarázom, hogy hogy is működik a város.-tűnik el végérvényesen is, ezzel egyidőben pedig megérzem csuklóm belső felén az első tűszúrásokat. Legszívesebben elhúznám a kezem, de a mellettem ülő fiú erősen tartja, hogy még véletlenül se tudjam véghez vinni a műveletet. Akármilyen precízen is dolgozik Lexy, mocskosul fáj. Sírni akarok, de nem engedhetem meg, hogy mások előtt sírjak, így csak a számat harapva tűröm a kínzást. Miért kell nekem ezt átélnem? Egyáltalán mikor keveredtem én ebbe bele?
A pár perc, míg elkészült a jel és alá a nevemet jelző felirat, maga volt a pokol. Óráknak tűnt, sőt napoknak, de miután bekenték valami hűsítő krémmel és lefóliázták sokkal jobb lett.
-Kösz Lexy. Gyere kislány.-indulunk fel a lépcsőn, majd összeszedve az eddig az aulában kuksoló bőröndöket, csendben indulunk jövőbeli szobám felé. Nem értem, hogy mi történik velem, ahogy azt sem, hogy miért. Haza akarok menni és újra a kis szobámban lenni. Ez csak egy álom! Egy szörnyű, de valósághű álom. Nem sokára felébredek és a jól megszokott környezetemben leszek újra.
-Pakolj ki, ha kell valami, a szomszéd szobában leszek.-hagy magamra egy ajtó előtt eddigi társam. Most talán elfuthatnék, úgy, hogy senki nem venné észre. Emlékszem, hogy hol van az állomás, ez a hülye jel is rajtam van, szóval mászkálhatok mindenfelé. Az részletkérdés, hogy egyedül nem lehetne elmennem sehova, de nem fogok megkérni senkit, hogy segítsen véghez vinni a szökési tervem.
-Nem mész be? Ez a te szobád.-méreget valaki a folyosó végéről.
-Öm...Nem igazán szeretnék.
-Pedig muszáj lesz.-nyitja ki előttem az ajtót, majd egyszerűen beljebb tol.--Amúgy V vagyok. Te meg...Neul.-néz a csuklómra.-Üdvözöllek nálunk.
-Köszi.-mosolygok rá zavartan, majd amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen tűnik is el.
Egy hatalmas sóhajtással fordulok körbe a szobában. Bézs és lila szín borít mindent. Középen egy nagy ágy, tele dísz párnákkal, hatalmas csillár lóg a plafonról...Túl csicsás. Egyáltalán nem egy kollégiumi szobának néz ki. Ennyire hülye azért nem vagyok. Tudom hogy néz ki egy kollégiumi szoba és egyáltalán nem így!
-U-Kwon!-dörömbölök az ajtaján, mire kíváncsi tekintettel mér végig.-Ez nem egy kollégiumi szoba!
-És? A rendes kollégiumi szobák az első három szinten vannak.
-De ez a negyedik emelet! Én egy egyszerű egyetemista vagyok, egyszerű szobát is akarok!
-Figyelj Kislány. Ne kérdezd, hogy miért, de Zico azt mondta Te is benne leszel a csapatban és hogy ez lesz a szobád, hozzalak ide. Innentől nem szeretném, ha reklamálnál. Örülj, hogy egyáltalán erre a szintre betehetted a lábad. És most menj vissza pakolni.
-Nem! Beszélni akarok Zicoval!-állítom meg a becsukódni készülő ajtót.
-Két emelettel lejjebb, balról a harmadik ajtó.-csukja be ezúttal sikeresen az ajtaját, én meg le sietek a másodikra. Tényleg nem értem, hogy miért kell nekem ennyire luxus szoba, amikor beérem én egy két ágyassal is. Ott legalább lenne társaságom, de nem, vonjuk meg ezt a kis örömöt is tőlem. Na várj csak Zico! Nem érdekel, hogy ki vagy Te itt, én megmondom a véleményemet, ha akarod, ha nem.
Kopogás nélkül rontok be a már ismerős ajtón, és nagy levegőt véve készülnék Zico számonkérésére, de mikor meglátom, hogy ki van még bent rajta kívül bennem reked a levegő. Ő az. Itt van. Nem hazudott mikor azt mondta, hogy találkozni fogunk Ziconál.
-Jó, hogy jössz Neul, épp rólad van szó. Gyere csak be.-integet maga felé az asztal túloldalán ülő szőkeség, mikor már vagy fél perce állok mozdulatlanul az ajtóban.
